Születés, család, szakma, háttér:

Labancz Anna 1966, október 25-én született a Borsod megyei Sajópetri községben. Valamikor 1960 áprilisában édesapját, Labancz Jánost ismeretlen tettesek meggyilkolták. 
Miután az édesapa meghalt, a család vagyoni szempontból veszélybe került, ezért a testvéreknek (Labancz Anna, Margit és János) az általános iskola elvégzése után egyből dolgozniuk kellett menni. Anna először a miskolci Mezőkernél kezdett dolgozni, ám nem kedvelte az ottani légkört. Ezért otthagyta a Mezőkert, és elkezdett dolgozni háztartási alkalmazottként Miskolcon és környékén. Azonban 1964 őszén megkezdte a felkészülést az ápolónői munkára. 1966-ban kezdett dolgozni ebben a szakmában. Barátnőivel rengeteget járt az igényesebb szórakozóhelyekre, miután már bejelentett lakos volt Miskolcon. Sokan megbámulták a szépségét, ami kitűnt a többi ember közül. 

A gyilkosság napja:

1970. április 18. Ezen a napon Anna délutános műszakra jelentkezett, ezért délelőtt elintézte az aznapi dolgait. Reggel kilenc óra körül elindult a belvárosba vásárolni, de előtte, nyolc óra tájékán bement a kórház 1-es belgyógyászati osztályára, ahol édesanyja tartózkodott április 15 óta, ugyanis fájdalmai voltak. A bevásárláskor feladta a barátnőjének írt levelét. Mint később kiderült, furcsa dolgok voltak bele írva. 
Már munkában volt, mikor megcsörrent a nővérszálló telefonja. Ezt az ügyeletes orvos vette fel. A telefonáló nem mutatkozott be, csak B. Erzsébet doktornőt kérte a telefonhoz. Ő azonban aznap délelőttös volt, és három órakor már nem tartózkodott a létesítményben. Ezután valamilyen Anikót kért a telefonhoz, de a vezetéknevét nem tudta megmondani, csak azt, hogy Anikó, meg, hogy "Az a helyes barna". Az ügyeletes ezután kijelentette, hogy addig nem adja át a kagylót senkinek amíg az illető nevet nem mond. Erre a telefonáló Anna egyik barátjának adta ki magát. Állítólag a betelefonáló férfi egy ismert kajakos volt, akit a szemészetre szállítottak be, és Annával összehaverkodott. Ezért adta át az ügyeletes doktornő Annának a kagylót, aki a hívás végén mérgesen csapta le a kagylót, mert fogalma sem tudta, ki beszélt Neki. Arról sajnos nem tudok információt mondani, hogy mit mondott a férfi. Ezután este tíz óra körül Annát leváltották, ezért nyugovóra térhetett. Katalin, a szobatársa nem volt vele, mivel éjjeli műszakban dolgozott. Ezután sok orvos, orvosnő állítottam, hogy látott valami sötét ruhás, jól kinéző férfit. Többször is felhajtotta egy szoba függönyét, de ahhoz túl sokan mászkáltak az utcán és a környéken, hogy ez a valaki végrehajtsa kegyetlen tervét. De három éjjel három óra körül elcsendesedtek az utcák. Ekkor egy éppen a szomszéd épületből visszatérő M. Sándorné, egy hatalmas, velőtrázó sikoltásra lett figyelmes, majd egy elhaló, másodikra. Ugyanekkor rengetek másik nővér is felébredt a sikoltásra. Anna kitámolygott a folyosóra, és segítségért kiáltott. Hamarosan melléértek a nővérek és megpróbáltak Neki segíteni. Először azt hitték, hogy Nekiesett az ablaknak és szétvágta magát. De mikor benyitottak a szobába, kiderült, hogy az ablak befelé van törve. A faliszőnyegen látszódott Anna véres tenyérnyomata. A falakon és a villanykapcsolón vér. 
Negyvenöt perccel később bevitték a baleseti sebészetre. De ezalatt már túl sok vért vesztett, ezenkívül az orvosokat félreértesítették, mert az mondták Neki, hogy a nővérszállóban felakasztottak egy nővért. Amikor már a balesetin bent volt, akkor derült ki, hogy más történt. Az orvosok mindent megtettek, hogy visszatudják hozni. Ez egy pillanatnyilag sikerült is, megkérdezték, hogy mi történt. De csak azt a választ kapták, hogy „Nem tudom… meghalok… segítsetek… fáj a szám… mentsetek meg, nem akarok meghalni." De hamarosan állapota rosszabb lett. Próbálkoztak gégemetszéssel, szívmasszázzsal és infúzióval is. Miután mind sikertelennek bizonyult, levették a pizsamáját, ekkor látták meg a hátán lévő hatalmas, szúrt sebet, ami a tüdejéig hatolt. Ezután a műtőbe viszik, és felnyitják a mellkasát, és közvetlen szívmasszázzsal próbálnak rajta segíteni: hiába. Hajnal 5 óra 30-ig küzdöttek az életéért, de nem sikerült megmenteni. 

Ki lehetett a gyilkos? Saját ötletek, félelmetes összefüggések, és lehetséges illetők:

1. Az ismeretlen betelefonáló rejtélye:
Miután meghallottam a sztorit, rögtön a nevét elhallgató betelefonáló jutott eszembe. Vajon miért nem akarta megmondani a nevét. Lehet, hogy már több gyilkosságnak is vezetője, vagy tagja volt, ezért a rendőrség elfogta volna.  Miután Anna azt mondta Neki, hogy nem ismeri és nem a barátja. Ez lehet, hogy feldühítette a férfit, és ezért rohanta meg az ápolónőt. és ölte meg, majd az is lehet, hogy magával is végzett, és ezért nem találták meg a gyilkost. Persze az is lehet, hogy külföldre menekült a tettes, hiszen Miskolctól már nincs messze a szlovák határ. De visszatérve a névelhallgatásra. 

2. Az apa gyilkosa:

Feltételezhető az is, hogy az egész családnak lehetett egy régi, eltitkolt ellensége, valamilyen munkaügy vagy egyéb vita miatt, esetleg valaki vagy valakik irigyek lehettek a család ingatlanára vagy a vagyonára. Mivel a család faluban élt, akár egy erdő felől, akár csak a nagy birtokok miatt könnyen megölhette az édesapát, Labancz Jánost. Ezután el kellett menni a gyerekeknek is dolgozni. Lehet, hogy a gyilkos az egész családdal végezni szeretett volna, először az édesapára csapott le, majd Annára csapott, de időközben valami közbejött neki, és a többi családtaggal nem tudott végezni. Igaz, azt sem tudjuk, hogy Labancz Margit-nak és Labancz János-nak mi lett a sorsa. 

3.